Az IQ (intelligence quotient, azaz intelligenciahányados) egy viszonyító szám, amelynek segítségével kimutatható, hogy a vizsgált személy pillanatnyi értelmi képessége és az azonos életkorú, átlagos értelmi képességekkel rendelkező személy szellemi teljesítménye között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható.

A mai értelemben vett intelligenciateszteket Alfred Binet alkotta meg; 1905-ben készült el intelligenciatesztje, amelyet aztán sokan átdolgoztak. Binet tesztjeit Lewis Terman adaptálta angolra, az új változat Stanford–Binet néven vált ismertté, és rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban. A felnőttek számára készült első IQ-tesztet David Wechsler alkotta meg, akárcsak a deviációs IQ fogalmát, amely azóta is azonos a felnőttek esetében használt IQ-val.

További intelligencia típusok az IQ mellett

Howard Gardner, a Harvard Egyetem pszichológusa szerint az intelligencia nem egységes értelmi képesség. Elmélete szerint a három hagyományos (nyelvi, logikai-matematikai és térbeli) intelligencia mellett ott van még négy másik: a zenei, a testi-kinesztetikus, a személyek közötti, valamint a személyen belüli intelligencia típusa is. Később azt a hét típust további hárommal egészítette ki: a naturalista, spirituális és egzisztenciális intelligenciával.

Ezektől a típusokról korábbi cikkünkben írtunk bővebben.

Emellett az intelligencia működését két nagy csoportba szokták sorolni, így megkülönböztetik a fluid és a kristályos intelligenciát.

 

A fluid intelligencia

A fluid intelligencia azt mutatja meg, hogyan értjük meg és hasznosítjuk az új információkat, vagyis az újszerű feladathelyzetekben nyújtott teljesítményt méri. Egyfajta találékonyságot, vagy out of the box gondolkodást jelent, azt mutatja, hogyan tudunk elrugaszkodni a tanult sémáktól, vagy épp rögtönözni. Az főleg akkor jön kapóra, ha valami olyan ismeretlen szituációban találjuk magunkat, amire nincs korábbi tapasztalatokból származó megoldásunk, így gondolkodási sémánk sem. Jellemzően fiatal korban használjuk ezt a fajta intelligenciát.

 

A kristályos intelligencia

A kristályos intelligencia az előbbinek több szempontból épp az ellenkezője: azt mutatja meg, hogy a tanult ismereteket, élettapasztalatokat mennyire tudjuk hatékonyan alkalmazni. Pont ezért általában idősebb korban jellemző, amikor már ritkán fordulnak elő váratlan helyzetek, ahol újdonságot kell kitalálni. A hatékonyság azon múlik, mennyire tudjuk előhívni és egy-egy helyzetben alkalmazni a megszerzett ismereteket.

 

Valahogy úgy lehet elképzelni ezt a két intelligencia típust, hogy az egyik, a fluid, egy lángeszű feltaláló, aki felfedez valamit. A kristályos pedig egy precíz mérnök, aki meg is tudja építeni a találmányt, ráadásul megtalálja módját hasznosításának is. A kettő igazán együtt tud jól működni.