A játék az emberiség nagyon ősi elfoglaltsága, sőt nem is csak az embereké. Az állatvilágban is számtalan példát láthatunk arra, hogy a csemeték valamilyen szórakoztató játékkal ütik el az időt, és azon keresztül tanulják meg a számukra fontos viselkedési mintákat és például azt, hogyan vadásszanak majd felnőtt korukban.

Ahogy az írásbeliség megjelent a filozófusok is hosszasan elmerengtek a játék mibenlétén és változó eredményre jutottak. Közülünk idézünk néhány véleményt.

Platón, az egyik legismertebb ókori görög filozófus, az Állam című művében foglakozik a játékokkal. Ő az állampolgárrá nevelés fontos eszközét látja bennük. Úgy van vele, hogy ki-ki a saját mesterségével kezdjen el már gyermekkorában ismerkedni. Például, aki katonának készül, az lovagoljon gyerekkorában, aki pedig építésznek, az már kezdje el kiskorában is kavicsokból kirakni alkotásait.

A római Quintilianus közel sem annyira ismert név a “szakmában”, mint Platón, viszont a játékokról épp mondott érdekeseket. Úgy gondolta, hogy a gyerekeknek 6-7 éves korukig kizárólag a játékkal kellene foglakozniuk, mert a játék nem csak fontos eszköze a tanulásnak, hanem maga a tanulás.

Szent Ágoston véleménye merőben különbözik az eddigiektől. A máskor oly szeretetteli egyházatya a játékot kimondottan gyermeki haszontalanságnak tartotta, mely a gyermeki lustaság, léhaság és könnyelműség bizonyítéka.

Szinte az egész középkorban Ágostonhoz hasonlóan tekintettek a gyerekekre, és a játékokra csak legyintettek - ha épp nem a játszó gyermekeket legyintették meg.

Ez a felfogás az újkor hajnalán, az 1500-as években kezdett megváltozni, akkor jelent meg az első gyermeknevelésről szóló könyv is Comenius tollából. Ebben a gyermekkor, a nevelés és így a játékok fontosságát is hangsúlyozta. Újra legitimálva ezzel ezeket az évszázadokon át haszontalannak tartott tevékenységeket.

Az mára már szinte alapvetésnek számít, hogy a játék gyermekkorban hasznos, de mi a helyzet a felnőttekkel?

Jóval többet tudunk már az emberi szervezet működéséről, mint az ókorban, középkorban vagy az újkorban és ez a játékokat is új megvilágításba helyezte. Számtalan elmélet foglalkozik az ilyen jellegű tevékenységekkel és általában arra jutnak - nagyon leegyszerűsítve -, hogy minden olyan tevékenység hasznos, ami boldoggá tesz minket.

A szabadulószobákhoz szorosan kapcsolódik Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete, ami többek közt az első magyar kijutós játékot is inspirálta. E szerint akkor vagyunk boldogok, ha valamilyen tevékenységbe annyira belefeledkezünk, hogy magával ragad az áramlat, a flow. Erre pedig remek esély kínálkozik egy szabadulószobában, ahol változatos feladatok sorának megoldása után ízlelhetjük meg a sikert.