Az unalomba vagy céges piálásba fulladó csapatépítő helyett érdemes bátran a szabadulószobákhoz nyúlni. Egy olyan eseményt lehet összehozni, melyben mindenki aktívan részt vesz és hasznára válik a csapatnak.

Csapatépítő

A szabadulószobák jól megtervezett feladatait csak akkor lehet megoldani, ha a játékosok mindegyike kiveszi a részét az erőfeszítésekből. Soha nem lehet tudni, hogy egy-egy feladat megoldásához melyik fejéből pattan majd ki az isteni szikra.

A játék során nyújtott teljesítmény átrendezheti a közösség belső viszonyait. Gyorsan kiderül, hogy ki miben jó, ki hogyan reagál stresszhelyzetben és ki az, akire egy extrém szituációban is számítani lehet.

Mivel az idő rövidsége az egyik legnagyobb teher a játékosokon, így a játék során kiemelten fontos, hogy ötleteiket hatékonyan osszák meg egymással. Emiatt a szabadulószobában töltött idő kiválóan alkalmas a kommunikációs készségek fejlesztésére.

Megsimerni a kollégákat

Csapatépítő céljára azért is kifejezetten alkalmas a kijutós játék, mert a küldetés során megmutatkozhat a kollégák addig ismeretlen oldala is. Kiderül, hogyan tudnak együtt dolgozni, esetleg széthúzás van közöttük? Kiből lesz jó vezető? Ki alapos, ki felületes? Ki látja át a káoszt, és ki az képes uralkodni is felette? Mind-mind olyan kérdések, melyekre minden hr-es és vezető szeretne válaszokat kapni.

Személyiségtípusok a szabadulószobákban

A személyiségtípusoknak számtalan felosztása létezik, bármelyikről legyen is szó, mindegyik típusnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei. A négy legalapvetőbb személyiségípust villámgyorsan be lehet azonosítani a kijutós játék során. 

A legalapvetőbb Jung-tól származó négyes felosztásban az alábbi személyiségtípusokkal találkozunk: 

  • szangvinikus

  • kolerikus

  • melankolikus

  • flegmatikus

Az első kettő extrovertált, vagyis kifelé forduló, a második kettő pedig introvertált, befelé forduló. Az ideális csapatba jut ilyen is és olyan is.

Szangvinikusok

A szangvinuiusok általában jókedvű, bőbeszédű emberek, akik szeretnek a középpontban lenni. Erősségük a magabiztosság, és jól bánnak az emberekkel. Általában lelkesek és ötletesek. Lobbanékony természetük viszont teher: nem szeretik a monoton, kitartást igénylő feladatokat, ha ilyennel kerülnének szembe, minden kreativitásukat annak elkerülésére fordítják.

Szangvinikus játékosok a szabadulószobában

A csapatépítő során szangvinikus játékosok jó eséllyel megcsillogtatják kreativitásukat és előtör belőlük a felfedező ösztön. Jó eséllyel élvezni fogják a kijutós játékot, hiszen szívesen próbálnak ki új dolgokat. Valószínűleg dőlnek majd belőlük az ötletek, egészen addig, amíg megkapják érte az elismerést.

Kolerikusok

A kolerikusok a szangvinikusokhoz hasonlóan kifelé élnek, extroveráltak. Szangvinikus társaik gyengeségét kiegészítve állhatatosak, kitartóak. Született vezetők, azonban emberekkel való kapcsolataikban sokszor nélkülözik a szangvinikusok báját. Pontosak, precízek és gyorsan átlátják az összefüggéseket. Nem engedik, hogy érzelmeik elragadják őket, stesszhelyzetben is képesek hideg fejjel gondolkodni.

Kolerikus játékosok a szabadulószobában

Nagy valószínűséggel a csapat vezetője egy kolerikus játékos lesz. Minden képessége adott ehhez, és különösen jó hasznát lehet venni kiélezett helyzetekben. Képes lesz majd felfedezni az összefüggéseket és koordinálni a csapattagok feladatait. Tuti, hogy meg akarja majd dönteni a pályarekordot, vagy elérni valami hasonló, látványos sikert. Ahogy az idő fogy, egyre türelmetlenebb lesz és könnyen előfordulhat, hogy megsért másokat. Az eredményeket valószínűleg ő fogja hozni, vagy kipréselni, a jó hangulatot azonban szinte biztos, hogy nem.

(forrás: http://test.davidschristiancentre.org)

Melankolikusok

A melankolikus emberekre talán még jobban jellemző a kreativitás, mint a szangvinikusokra, ám ők cserében nem várják el azt, hogy a középpontba kerüljenek. Kreativitásuk megfontoltsággal párosul és csak akkor szólnak, ha valamiben már biztosak - akkor is csak halkan. Sok művész van köztük, mert hajlamosak álmodozásra. Sokszor nincs kellő önbizalmuk, így gondolataik, ötleteik is örökre bennük maradnak.

Melankolikusok a szabadulószobában

A melankolikusok nagyon jó csapatjátékosok, figyelnek a többiekre. Néha csak úgy jó érzés velük játszani. Ők lesznek azok, akik csendben elbóklásznak és rájönnek egy-egy részfeladat megoldására. Érdemes ezért néha megkérdezni őket, hogy mire gondolnak, mielőtt teljesen átadják magukat az álmodozásnak. Nem fognak annyira motiváltnak tűnni, de közben csendben dolgoznak agyukban a fogaskerekek.

Flegmatikusok

A flegmatikusok nyugodtak, higgadtak és gyakran olyannak tűnnek, mint akiknek egyáltalán nincsenek érzelmeik. Könnyedek, viccesek, és rokonszenvesek. Semmit sem vesznek igazán komolyan, ezért baromi nehéz őket motiválni. Olyanra rábírni őket, amit nem szeretnének megcsinálni pedig szinte lehetetlen. Nem kenyerük a nehéz feladat, azokat mindenáron igyekeznek elkerülni.

Flegmatikusok a szabadulószobában

Stesszhelyzetben jól jön a flegmatikus játékosok könnyedsége és humora, amivel képesek oldani a feszültséget. Maga a játék nem érdekli őket túlzottan, így ne is várjuk tőlük, hogy oroszlánrészt vállaljanak a közös munkából. Egy esetben lesznek motiváltak, ami nagyon jól jöhet: átvágják a gordiuszi csomót csak azért, hogy ne kelljen sokat bajlódniuk vele. 

Sokszínűségben az erő

Az ideális csapat - ahogy a játék is - sokszínű. Ahogy egy jól működő munkahelyen, a siker titka a szabadulószobában is az, hogy mindenki olyan feladatokat kapjon, hogy a legtöbbet tudja kihozni képességeiből. Mindenki másban jó, és ezért más-más feladványok megoldásához tud hozzájárulni. Legtöbbször baráti társaságok, vagy kollégák jelentkeznek jönnek játszani, így a tagok ismerik egymás erősségeit és gyengeségeit.

A szabadulószobába belépve azonban mégis egy kicsit a feje tetejére áll a világ. A feladatok eltérnek azoktól, melyekkel a hétköznapok során találkozni lehet. Így a kollégák sokszor olyan oldalát ismerhetik meg társainknak, melyet eddig észre sem vettünk.

Csapatszerepek

Ahogy nincs két egyforma játékmenet, úgy nincs két egyforma társaság sem. Ezért a csapat összeállításának sem létezik egy bombabiztos titkos receptje. Vannak azonban olyan posztok, szerepek, melyek szinte biztosan ki fognak nálatok is alakulni.

A főnök

Ha tetszik, ha nem, egy csapat sem lehet sikeres egy jó vezető nélkül. Még játék során sem. Nincs ez máshogy a kijutós játékoknál sem. Kell egy olyan ember, aki képes összefogni és irányba rakni a játékosokat. Fontos, hogy jól kommunikáljon és, hogy a többiek hallgassanak rá, hiszen az ő feladata lesz az, hogy koordinálni tudja a csapattagok tevékenységét.

A felfedező

Nem csak az ördög, hanem a szabadulószobák feladványainak kulcsa is a részletekben rejlik. Minden sikeres csapatban van ezért valaki, akinek a figyelmét a legkisebb apróság, a leghalványabb nyom sem kerüli el. Ezekből fog ugyanis összeállni a nagy kép, mely a megoldást jelenti.

A csapat esze

Nem elég megtalálni a nyomokat, hanem értelmezni, rendszerezni is kell őket. Nagyon fontos szerepe van ezért annak a játékosnak, aki erre képes. Elengedhetetlen, hogy meglássa az összefüggéseket, és képes legyen arra, hogy állandóan újabb és újabb ötletekkel álljon elő. Ezek egyike lesz az, ami sikerre viszi az egész csapatot.

A humorbomba

Ő az, aki nélkül nem érdemes belépni a szabadulószobába. Nem biztos, hogy akár egy hangyányit is segíteni fog a feladatokban, vagy hozzájárul a sikerhez. Azonban ne feledjük, hogy játszani és nem görcsölni készülünk. Szóval vigyünk magunkkal valakit, akit a legstesszesebb pillanatokban sem hagy cserben a humorérzéke és mindig képes feldobni társait.

Csoportfejlődés

Bármely csoport megalakulása után ugyazon a fázisokon megy keresztül. Minden tudatos csapatépítő törekvés célja pedig az, hogy a csoportot eljuttassa az utolsó, működésnek nevezett fázisba.

A fejlődés szakaszai a következőek:

  • Alakulás

  • Viharzás

  • Normák kialakítása

  • Működés 

Nézzük, mit érdemes a fentiekről tudni!

Alakulás

Az első fázisban a csoporttagok megismerkednek egymással és azzal a szituációval, melybe belecsöppentek. Ilyenkor mindenki udvarias és biztonsági játékot játszik. Kerüli a más tagokkal való konfrontációt.

A szabadulószobában ez kiegészül annyival, hogy mindenki ismeretlen terepen jár ezért a megszokotthoz képest más erősségeire kell támaszkodnia. Már ebben a szakaszban sok újdonság derülhet ki a játékosokról, még akkor is, ha korábbról már jól ismerték egymást.

Viharzás

Az udvarias ismerkedő szakaszt a egy viharosabb konfliktusokkal terhes időszak követi. Ekkor kerülnek felszínre az addig lappangó véleménykülönbségek, ellentétek. A csapaton belüli szerepekért is megindulhat a versengés, amennyiben például a vezető posztra több ambiciózus jelentkező is van.

Néha a munkaközösségek, cégek akár hosszabb időre is ezekben a csatározásokban ragadnak. Egy kijutós játékban azonban erre nincs idő, ezért nagyon fontos, hogy a csapattatok gyorsan túlessenek ezen a fázison. Az ideális az, ha a konfliktusok mentén gyorsan tisztázódnak a csapatban betöltött szerepkörök és így a játékosok neki tudnak állni a megoldások hatékony kereséséhez.

Normák kialakítása

A viharzás és a csapaton belüli szerepek tisztázása után kerül sor a normák kialakítására. Ilyenkor születnek meg - többek között - a bevált munkamódszerek, szokások és az egymással való hatékony együttműködés sémái.

A szabadulószobák feladványai a megszokottól eltérő megközelítést kívánnak meg a játékosoktól. Fontos, hogy közösen ráérezzenek arra a metodikára, mely mentén elérhető a közös cél, a kijutás. Remek terep ez a problémaközpotú, feladatorientált szemlélet kialakítására és arra, hogy a csapattagok közti kommunikáció normális mederbe terelődjön.

Működés

A működés, vagy teljesítés szakaszába érve a csoporttagok egyéni képességeik maximumát tudják nyújtani, és így maga a csoport hatékonysága is eléri a lehető legmagasabb szintet. Minél hamarabb eljutunk ide, annál jobb.

Így segít a szabadulószoba a csapatépítőben

Minden olyan tevékenység, melyet az emberek közösségben végeznek, erősíti a csapatszellem kialakulását. Ideális esetben ilyen a napi munka, a sport, de még egy közös sörözés is.

A szabadulószobák azért alkalmasak minderre, mert itt a közös cél teljesen egyértelmű, és a feladványok megoldásán keresztül a jutalom, a közös sikerélmény is garantált. 

Ráadásul emellett a szabadudószobák feladatai olyan szunnyadó képességeik használatára kényszerítik rá a csapattagokat, melyekről társaik, vagy ők maguk sem tudtak eddig. Így egy kijutós játék nem csak arra jó, hogy együtt csillogtatják meg tudásukat, hanem arra is, hogy jobban megismerjék a másikat. Ez pedig nem csak az együttműködésnek, hanem a közös tiszteletnek is előfeltétele.