Cikksorozatunkban a világtörténelem leghatékonyabb csapatait mutatjuk be és igyekszünk ellesni azokat a titkokat, melyeket a csapatmunkáról taníthatnak nekünk.

Nincs még egy olyan intézmény a világon, mely olyan régóta állna fent, mint a katolikus egyház. Ennek a kétezer éves múltra visszatekintő szervezetnek aztán bőven van mesélnivalója arról, hogy milyen is egy olajozottan működő gépezet.

Ami a kezdetekben legerősebb hajtóerő volt az egyházban, az a küldetéstudat. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus nem Júdea legpallérozottabb elméiből állította össze maroknyi csapatát, a tanítványokat, hanem egyszerű, kétkezi munkásemberekből. Ők látszólag pont nem tűntek a legalkalmasabbnak arra a feladatra, hogy tömegeket győzzenek meg. Azonban a karizmatikus vezető és az egyértelmű program csodákra volt képes - ez esetben szó szerint.

“Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében!” - fogalmazta meg Jézus tanítványainak szánt programját feltámadása után, és ők - dacára minden kételyüknek, alkalmatlanságuknak, félelmüknek és vonakodásuknak - így is tettek a későbbiekben.

Forradalmi újítások

Bár napjainkban az egyházra, mint valamilyen előző korokból itt ragadt őskövületre szokás tekinteni, a programja és küldetése forradalmi újítás volt a maga korában: szakított szinte minden létező hagyománnyal és az első olyan vallás volt, mely nem egy népet, népcsoportot célzott, hanem az egész világot célozta, ráadásul a kizárólagosság igényével, tagjaitól pedig teljes elköteleződést kívánt. Szembe ment az akkori hagyományokkal, társadalmi renddel, jogalkotási gyakorlattal és pár évszázaddal később átformálta a világot.

Ehhez azonban a kezdetekben rögös utat kellett bejárnia az egyháznak: a keresztényüldözések századaiban tömegesen haltak mártírhalált tagjai, azonban a meggyőződés, hit és a közösség összetartó ereje újabb és újabb híveket szült. Olyannyira, hogy üldözött vallásból pár évszázad alatt a hatalmas Római-Birodalom egyedüli vallásává nőtte ki magát, ráadásul az egyház bőven túl is élte az akkor már hanyatlás felé közelgő világbirodalmat.

A közösség összetartó ereje

A keresztény tanítás egyik alapja a szeretet, ami ennyire erős összetartó erőnek bizonyult az egyház tagjai között. Ahogy az egyház híveinek száma gyarapodott, egyre fontosabb lett a szervezet életében a hierarchia szerepe is. A vezetők szerepe szinte egész fennállása alatt megkérdőjelezhetetlen volt, melyet szigorú szabályozások és egyre erősebb hagyomány őrzött.

Ebben keresendő a katolikus egyháznak, mint óriási szervezetnek a sikere: a küldetéstudatban, a tagok közti közösségérzésben, a vezetők egyértelmű szerepében, és az ezeket erősítő két évezredes hagyományokban. Végül, de nem utolsósorban pedig a tagok által osztott közös hitben és meggyőződésben.

Nem véletlen, hogy időről-időre akadtak olyanok, akik igyekeztek az egyház egy-egy gyakorlatát átültetni saját szervezetükbe köztük például államalapító királyunktól - aki kereszténység terjesztésével és egyházszervezéssel erősítette meg hatalmát -,  az Apple marketingjét kitaláló Guy Kawasaki-ig - aki nemes egyszerűséggel "evangelism marketing"-nek nevezte el tevékenységét. Ha pedig egy elrettentő példát akarunk mondani, felmerülhet a náci propagandagépezet kitalálójának, Goebbelsnek a neve.

Egy egyháznál jóval kisebb csapat működésében is óriási szerepe van a karizmatikus vezetőnek és a csapattagok közti kapcsolatnak - ennek kialakításában pedig nagy segítséget jelenthet egy csapatépítő a szabadulószobáinkban is.